A köztársaság

Olyan állam, amelyben a politikai hatalmat a nép által megválasztott képviselők gyakorolják. A köztársaság az örökletes monarchia ellentéte, de nem mindig a demokrácia szinonimája.

A szó a legtöbb európai nyelvben a latin res publica (közügy) kifejezésből ered (republikanizmus), ami az ókori Római Köztársaságban egyszerre jelenti a köztulajdont, a közteret, ami nincsen magántulajdonban, és a közügyeket, ami a közös dolgok feletti közös rendelkezést jelenti.

A köztársaság ókori eszme, és valójában a zsarnokság feletti győzelmet jelképezi. Fogalma elsősorban az államok egyik törzsfogalmához, az államformához kötődik, amelyben a polgárok közössége, illetve az alkotmányában előírt módon választott köztársasági elnök (államfő) és képviselőik vesznek részt a közügyek megvitatásában, együttesen gyakorolják az államhatalmat. A központ hatalma csak a polgáraitól ered, nincsen egyéb örökölt e világi, vagy túlvilági forrása és nem kötődik egyetlen társadalmi-gazdasági alakulathoz sem. Az egyes köztársaságok a hatalomgyakorlás mikéntje alapján rendszerezhetők. A köztársaság egységét a köztársasági elnök szimbolizálja. A köztársaság eszméje a modern korban összefonódik a népszuverenitás eszméjével.

Köztársaságként működtek az ókorban a görög polisz demokráciák és a Római Köztársaság, valamint a középkor virágzó olasz kereskedővárosainak a többsége, mint például a Velencei Köztársaság és a Firenzei Köztársaság. A 16-17. századig Európában szinte egyeduralkodó volt a monarchikus államforma, köztársaságok csak kivételesen jöttek létre, és főleg kis területű államokra, városállamokra, államszövetségekre voltak jellemzők. (San Marino, Krakkói Köztársaság, Frankfurt, Bréma, Svájci Konföderáció és kantonjai). A 17-18. századig a köztársaságot ókori városállamok jellegzetes működési módjának tekintették és a népuralom valamilyen formájával azonosították. A 18. századot követően a királyság a hűbéri rendhez kötődött, szemben a köztársasággal, amely a népszuverenitás elveihez kapcsolódott. 1792-ben létrejött az első francia köztársaság, a harmadik francia köztársaság az 1875-ös alkotmány alapján haladó politikai hagyományt is teremtett a köztársasági eszme köré. A köztársasági államforma jelentős elterjedését az első világháborút követően a 20. század hozta meg Európában, ahol ma már csak néhány állam monarchia, bizonyos kiváltságokkal. Machiavelli ebben az államformában alapvetőnek tartotta a polgárok egyenlőségének biztosítását, az erények érvényesülését. Montesquieu a köztársaságban az egész nép, vagy annak egy része által gyakorolt hatalmat tekintette lényegesnek.

 

 A közvetlen hatalomgyakorlás

I. e. 508-ban az athéni demokráciában a népgyűlés a hatalom tényleges birtokosa. Tagja volt minden 20 életévét betöltő athéni születésű férfi polgár. (Nem lehetett polgár: rabszolga, nő, betelepedett idegen.) Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött hadüzenetről. Az ötszázak tanácsának tagjai egy évig voltak hivatalban és ezért fizetést kaptak. Feladatuk volt a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatok megvitatása, a határozatok végrehajtása.

 

A közvetett vagy képviseleti hatalomgyakorlás kormányformái

Parlamentáris kormányforma, itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek felelős. A köztársasági elnök jogosultságai gyengék, a parlamentnek alárendelten működik, csak protokolláris szerep jut neki hasonlóan a parlamentáris monarchiához, bár a köztársaság esetében többnyire a nép választja meg. A közvetetten választott miniszterelnök szerepe kiemelkedő. Főleg Európában jellemző, de a többi földrészen sem ritka.

Félelnöki (félprezidenciális) kormányforma, ha a köztársasági elnök erős jogosítványokkal és vétójoggal rendelkezik. Itt a végrehajtó hatalom – a kormány – a parlamentnek és az elnöknek is felelős, akit közvetlenül választanak meg. Jogi felelőssége van mind a köztársasági elnöknek, mind a kormánynak, de politikai felelőssége csak a kormánynak, a törvényhozó hatalom felé miniszterelnöki-elnöki modell, esetenként az elnök felé is (elnök-parlamentáris modell). Kohabitáció esetén a miniszterelnök szerepe a jelentősebb, egyébként a köztársasági elnök a jelentősebb politikai aktor.

Elnöki (prezidenciális) kormányforma, ha a köztársasági elnök a végrehajtó hatalom feje. A kormány nem a parlamentnek, hanem az elnöknek felelős, akit közvetlenül választanak meg. Az elnök a törvényhozó hatalom ellensúlya is (vétójog, üzenetek). Jogi felelőssége van (impeachment eljárás), de nem politikai.

A direktoriális (kollegiális) kormányformákban a végrehajtó hatalom egy választott tanács kezében összpontosul. A svájci modell szerint a törvényhozás által választott a tanács nem váltható le. A tanács elnökét (akinek nincsen kiemelkedő szerepe) évente egymást váltva, maguk közül választják. Hatalmi ellensúlyként a népszavazás intézménye szolgál.

 

A modern demokratikus köztársaság

Két alapfeltételen nyugszik: az általános, titkos, egyenlő választójog teljessége és a legális, nem üldözhető ellenzéki tevékenység szabadsága jelentik a legfontosabb garanciákat. További feltétel, hogy az államhatalom törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalomból áll. Ideális esetben a három ág elkülönül egymástól.

 

Már a facebookon is elérhető az oldal: Éljen a negyedik Magyar Köztársaság!

 

Oldal: Bevezető
Éljen a negyedik Magyar Köztársaság! - © 2008 - 2026 - koztarsasag.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat