1989. október 23-án egy új korszak kezdődött Magyarország történelmében. Lezárult a kommunista rendszer és egy új korszak kapui nyílottak meg. Ezt az új korszakot III. Magyar Köztársaságnak hívták. Egy olyan lehetőség, ami elszalasztott az új politikai elit megvalósítani. Az első szabad választás (1990) után a kommunista rendszer előtti árnyak jelentek meg újra és törtek a felszínre. Az első szabadon választott kormány a konzervatív Magyar Demokrata Fórum visszahozta a koronás címert, Horthy Miklóst újratemette, újra előjött a revízió iránti nosztalgia, a határontúli magyarok sorsa, de a többpártrendszer, a piacgazdaság, az Európai Unió és a NATO-hoz való csatlakozás útjára lépett. Az 1956-os eseményeket forradalomnak és szabadságharcnak minősítette és beemelte a nemzeti ünnepek sorába. Elfogadta az 1989-es négyigenes népszavazás eredményeit és paktumot kötött a választáson második helyezést elérő liberális Szabad Demokraták Szövetségével, aki ennek köszönhetően ők adhatták az első köztársasági elnököt Göncz Árpád személyében. Az első szabadon választott kormány miniszterelnöke Antall József három évnyi kormányzás és betegeskedés után meghalt. Helyét Boross Péter belügyminiszter vette át, de ez se segített abban, hogy a második szabad választást megnyerjék.
1994-ben a korábbi állampárt reform kommunista tagjaiból megalakult Magyar Szocialista Párt és a vele koalícióra lépő Szabad Demokraták Szövetsége nyerte meg az újabb választást. A választás előtti évben szóba került, hogy a másik liberális pártot a Fiatal Demokraták Szövetségét is beveszik a koalícióba, de a Szabad Demokraták Szövetsége ebbe nem ment bele. 2/3-os kormányzással a birtokukban nem változtattak azon a rendszeren, amit az előző kormány és az alkotmány kialakított. Ha lett volna, akkor 4/5-ös töbséghez kötötte volna Horn Gyula miniszterelnök. Inkább a piacgazdaság kiteljesedését és a NATO-koz való csatlakozást népszavazás formátumban szorgalmazták. A Bokros-csomagnak nevezett megszorító intézkedéseknek köszönhetően Magyarország az emelkedés útjára lépett, de mégsem élvezhette ennek a politikai gyümölcsét a Horn Gyula vezette koalíció, mert 1998-ban a harmadik szabad választást egy új párt nyerte meg a Fiatal Demokraták Szövetsége, aki frakció szövetséget alkotott a Magyar Demokrata Fórummal és koalícióra lépett a választás második fordulójában a Fiatal Demokraták Szövetség javára jelöltjeit visszaléptető Független Kisgazda Párttal. Ráadásul először bekerült a parlamentbe egy szélsőjobbos párt a Magyar Igazság és Élet Pártja. Ennek vezetője Csurka István volt, aki a Magyar Demokrata Fórumból lépett ki több társával és alapította meg az új pártot. Az új kormány ellenzéki kiszolgálója lett és egy mintát adott a Fidesznek, hogy hogyan lehet gyengíteni a balliberális ellenzéket.
Az új kormányzó párt liberálisként indult 1988-ban, de két vesztes választás után 1995-ben végleg szakított korábbi ideológiájával és átmegy a jobboldali konzervatív oldal irányába. A liberális felfogásúak elhagyják a pártot és a Szabad Demokraták Szövetségébe távoznak. A párt vezetője Orbán Viktor ugyanúgy tett mint korábbi elődje Tisza Kálmán 1875-ben, hogy szakított a korábbi elképzeléseivel és Magyarország miniszterelnöke lesz 15 éven keresztül. Az ideológiai váltásnak, a konzervatív körökből és pártok tagjaiból álló tanácsadóknak köszönhetően újra előkerülnek a régi reflexek és lehetőséget látnak abban, hogy végre lesz valaki, aki azt az álmot megvalósítja, amiről a jobboldali konzervatívok csak álmodoztak az első kormányzati ciklusban. De kiderült erről a pártról, hogy sem nem konzervatív, se nem liberális csak a hatalom megragadása, megtartása és az ország irányítása a cél. Még mikor a Bibó szakkollégium tagjai voltak a Fidesz alapítói, felkarolta őket egy magyar és zsidó származású amerikai üzletember. Ezt az illetőt Soros Györgynek hívták és elkötelezett híve volt a liberális demokráciának és az alapítványai révén a demokrácia terjesztésében a volt kelet-európai kommunista országokban. Magyarországon A Fidesz pártja lett kiválasztva erre a feladatra. A dolog viszont nem működött míg liberálisok voltak, de amint ideológiát váltottak máris működőképes lett. Az ideológiaváltás eredményezte, hogy a Fidesz kilépett a Liberális Internacionáléból és átment az Európai Néppártba. 1999-ben Magyarország a NATO tagja lesz. 2000-ben új köztársasági elnököt választottak Mádl Ferenc személyében, akit a koalíciótárs a Független Kisgazda Párt jelölt. Eredetileg a Független Kisgazda Párt elnökének Torgyán Józsefnek is voltak olyan ambíciói, hogy ő lesz a köztársasági elnök, de lemondott ennek a lehetőségéről. Pedig rosszul tette, mert a kisgazda miniszterek munkáját látványos botrányok kísérték (családtagok kinevezése, utazások, Torgyán József FTC-elnöksége, agrártámogatási pénzek felhasználása, pazarlás), melyek megingatták mind a párt tekintélyét, mind Torgyán pozícióját. A 2000 őszén induló, Torgyán József elnevezésével: "lejáratási kampány", majd a december végi gödi gyűlés határozatai után 2001 elején a Független Kisgazda Párt frakció egy része szembefordult Torgyánnal. Maga Torgyán József is lemondani kényszerült miniszteri pozíciójából, ahova utódjául nem sikerült elfogadtatnia jelöltjét. Ezt követően kizárások és tagfelfüggesztések követték egymást, Torgyánnak a frakcióelnökséget sem sikerült visszaszereznie, jelöltje pedig nemsokára szintén a "lázadókhoz" csatlakozott. A tragikomédia csúcsa az ugyanazon a napon, két helyszínen megtartott májusi nagygyűlés volt. Cegléden – botrányos körülmények között megtartott gyűlésen – Torgyán Józsefet ismét megerősítették elnöki pozíciójában és rehabilitálták a korábban kizárt G. Nagyné Maczó Ágnest is. Az ellentábor Budapesten Lányi Zsoltot választotta meg pártelnöknek, ám bejegyzését a Fővárosi Bíróság elutasította. 2001 nyarán több kisgazda szervezet alakult a Független Kisgazda Párt ellen, eleinte egyesületi formában: Reform Polgári Egyesület (Lányi Zsolt), Független Kisgazdák Demokratikus Szövetsége (Szabó János, Turi-Kovács Béla). Augusztusban a kiváró Lányit megelőzve a volt budapesti elnök, Liebmann Katalin létrehozta a Reform Kisgazdapártot. Lányi Zsolt a visszavonulás mellett határozott. Az Orbán Viktort támogató 14 kisgazda, élükön Túri-Kovács Bélával – a Magyar Kisgazdák Demokratikus Szövetség mintájára – megalakította a Kisgazda Polgári Egyesületet, így a Fidesz színeiben indulhattak a választáson.
A 2002-es országgyűlési választást és az önkormányzati választást elbukta a Fidesz-Magyar Demokrata Fórum frakciószövetség a Magyar Szocialista Párttal és a Szabad Demokraták Szövetségével szemben, még annak ellenére is, hogy Orbán Viktor arra biztatta választóit az első forduló előtt, hogy aki a Fideszre szavaz az viseljen nemzetiszínű kokárdát és a második forduló előtt, hogy "Mindenki menjen el szavazni, s hozzon magával még egy embert!". A dakota közmondások helyett új szlogenje lesz a Fidesz pártelnökének, aminek mintáját az olasz Silvio Berlusconi-tól a jobboldali populizmus atyjától vett át. A Forza Italia kifejezést Hajrá Magyarország!-ra és Hajrá magyarok!-ra változtatja. Pedig tudjuk jól, aki a populizmus zsákutcájába kerül, az nem fog kikecmeregni onnan. A nemzetet kisajátítja magának, pedig elsősorban a fideszes párttagokat kell alattuk értetni és nem a választókat. A választási vereséget követően Orbán Viktor figyelmét egy konzervatív tömegmozgalom, a polgári körök létrehozására fordította és csak a 2002. októberi önkormányzati választáson elszenvedett vereség után tért vissza a pártelnöki posztra. A Magyar Demokrata Fórumnak a közös listán parlamentbe jutott tagjai önálló országgyűlési frakciót alakítottak, melynek nagyobbik része a ciklus közben Lakitelek Munkacsoport néven kivált az Magyar Demokrata Fórumból és Nemzeti Fórum szervezetet megalkotva a Fidesz frakciójához csatlakozott. A szélsőjobbos Magyar Igazság és Élet Pártja kiesett a parlametből.
Új miniszterelnök lesz Medgyessy Péter személyében, aki korábban Horn Gyula kormányában pénzügyminiszter volt, a közalkalmazottak béremelésének ígéretével sokakat maga mellé tudott állítani, még a jobboldalról is. Mivel a „Jóléti rendszerváltás programjával” nyert, Medgyessy az ígéretek betartása mellett döntött. Kormánya meghirdette a Száznapos programot, amellyel átlagosan 50%-kal emelte a közalkalmazottak bérét, a nyugdíjasoknak pedig egyszeri pótlékot adott. Méltányosságból emelték a legalacsonyabb nyugdíjakat és az egyetemi ösztöndíjakat is. Ennek hatására egy második száznapos programot indított hasonló jóléti intézkedésekkel. 2002. június 18-án, hivatalba lépése után alig három héttel a Magyar Nemzet közölte egy III/II-es, D-209-es kódszámú ügynök Szigorúan Titkos tiszt lapját, akiről kiderítette azt is, hogy valójában Medgyessy Péter. Medgyessy először még tagadta a róla megjelent adatok hitelességét, később azonban elismerte múltját. A nyilvánosságra került adatoknak megfelelően hangsúlyozta, hogy csak kémelhárító volt a magyar gazdaság védelme területén 1977 és 1982 között, és akkori motivációjaként a haza szolgálatát jelölte meg. 2002-ben azután több dokumentum is napvilágot látott e témában, amelyek a titkosszolgálatok összefonódásait taglalták a Kádár-rendszerben. A Szabad Demokraták Szövetsége frakció a botrány kirobbanásakor még a lemondatása mellett foglalt állást, másnap azonban a párt vezetői meggyőzték őket Medgyessy támogatásáról. Kis János, a párt korábbi elnöke azonban ezt a politikai döntést élesen kritizálta, és morális érvekre hivatkozva lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. Végül Kis 2002 júliusában emiatt kilépett a Szabad Demokraták Szövetségéből. Ekkor a Szabad Demokraták Szövetsége még bizalmáról biztosította Medgyessyt és segített pozíciójában maradni. 2003 április 12-én tartották a népszavazást Magyarország Európai Uniós tagságáról és négy nap múlva április 16-án Athénban Magyarország részéről Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter írták alá a csatlakozási szerződést. Az aláírási ceremónián a magyar delegáció tagja volt Mádl Ferenc köztársasági elnök, Göncz Árpád volt köztársasági elnök, valamint Boros Péter, Horn Gyula és Orbán Viktor korábbi miniszterelnökök is. Európa politikai újra egyesülésének jelképes dokumentumát, az Európai Unióhoz csatlakozási szerződését Magyarország mellett még 9 ország írta alá. A hivatalos csatlakozás egy év múlva 2004. május 1-én megtörténik. Az első Európai Uniós választáson a Magyar Szocialista Párt viszonylag gyengén szerepelt, a választást a Fidesz nyerte meg. Emiatt vezetői körében általánossá vált az a meggyőződés, hogy Medgyessyvel nem tudnak újra választást nyerni Orbán Viktorral szemben. Az ambiciózus Gyurcsány Ferenc, aki akkor sportminiszter volt, viszont ezalatt kialakította magáról azt a közképet, hogy alkalmas miniszterelnöknek és baloldali politikusként komoly elképzelései vannak az ország jövőjéről. Nyíltan mutatkozott Medgyessy riválisának. A Szabad Demokraták Szövetsége és Medgyessy között kifejezetten ellenséges hangú és kibékíthetetlen vita folyt. A miniszterelnök az Szabad Demokraták Szövetségét korrupciós ügyekkel vádolta meg, és Csillag István szabaddemokrata gazdasági miniszter leváltását szorgalmazta. A Magyar Szocialista Párt felső pártvezetése ekkor titkos tárgyalásokat kezdett leváltásáról az Szabad Demokraták Szövetségével, amely ezt érthetően támogatta. A koalíciós pártok közti ellentétekre és az iránta való megrendült bizalomra hivatkozva 2004. augusztus 19-én bejelentette, majd augusztus 25-én be is nyújtotta lemondását, ettől kezdve ügyvezető kormányfőként tevékenykedett szeptember 29-éig. Az országgyűlési képviselői mandátumáról viszont nem mondott le, azt a 2006-os választásig megtartotta.
A Magyar Szocialista Párt vezetői, elsősorban Kovács László pártelnök ugyan inkább Kiss Pétert látta volna szívesen miniszterelnökként, de a pártkongresszuson a küldöttek végül Gyurcsány mögé álltak, akit a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatott. A köztársasági elnök 2004. szeptember 27-én ezt figyelembe véve őt bízta meg kormányalakítással. Az országgyűlés szeptember 29-én választotta meg miniszterelnöknek. Első kormányát 2004 szeptemberétől 2006 tavaszáig vezette, melyet az ún. Száz lépés programja határozott meg. Bár a program reformokat tartalmazott, kormányfői működését folyamatos kritikák érték, számos korrupciós vád merült fel ellene, leginkább korábbi üzleti tevékenysége kapcsán. Ettől függetlenül pártja népszerűsége folyamatosan növekedett, így jó eséllyel nézhettek a választás elé. 2005. április 15-én a Magyar Szocialista Párt kongresszusa Szili Katalin az országgyűlés elnökét jelölte Mádl Ferenc utódjául a köztársasági elnöki posztra. A kisebbik koalíciós párt, a Szabad Demokraták Ssövetsége nem támogatta Szili megválasztását azzal az indokkal, hogy nem szeretnének pártpolitikust látni az államfői székben. Ennek megfelelően Mécs Imre, Wekler Ferenc és Béki Gabriella kivételével nem is szavaztak a választáson. A Magyar Demokrata Fórum és a Fiatal Demokraták Szövetsége Szilivel szemben Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság első elnökét jelölte köztársasági elnöknek. A szavazás az Országgyűlésben június 6-án és június 7-én zajlott le. Szili a döntő harmadik fordulóban 182:185 szavazataránnyal alulmaradt, így továbbra is az országgyűlés elnöke maradt.
A 2006. április 9-én és április 23-án megtartott országgyűlési választáson a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége együtt parlamenti többséget szerzett. A köztársasági elnök ezt követően ismét őt bízta meg kormányalakítással, így Gyurcsány Ferenc vezetésével folytathatták a kormányzást. A rendszerváltás óta az ő kormánya lett az első, amelyet a választók munkája folytatására hatalmaztak fel. A választási győzelemhez az is hozzájárult, hogy kikerült egy hangfelvétel Orbántól, amiből kiderült: "Engem is piszkálni fognak, mert az ellenfelet elmarasztalta az Országos Választási Bizottság, hogy telefonon országosan még biztattak szavazási részvételre, de következménye nem lett. Úgyhogy én is biztatok szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jónapot. De az ellenfél is ezt csinálja, nem tudom mást tenni, ha az ellenfél is ezt csinálja, nekem is meg kell tenni." A másik dolog ami hozzájárult a balliberális kormány győzelméhez, az a negatív kampány amit a Fiatal Demokraták Szövetsége folytatott, amiben kihangsúlyozták, hogy "Rosszabbul élünk mint négy éve." Gyurcsány pártja országos listáján szerzett mandátumot. A második Gyurcsány-kormány 2006. június 9-én alakult meg. A választási győzelmet követően erősíteni kívánták a reformfolyamatokat, ám a költségvetés helyzete aggasztóan alakult. Már a nyár folyamán takarékossági intézkedéseket, megszorításokat jelentettek be. A "Gyurcsány-csomag'" széleskörű csalódást okozott, az ellenzék is bírálta. A feszült légkörbe robbant be az őszödi ügy. 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került a május 26-án Balatonőszödön, az Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója előtt zárt körben elmondott beszéde, mely később őszödi beszéd néven híresült el. Még ma sem világos, hogyan szivárgott ki a hangfelvétel, ám annak kikerülése a megszorítások után és a közelgő önkormányzati választás előtt tovább rontotta a kormány helyzetét. A felvételen hallható, ahogy trágár szavak kíséretében ostorozza a megelőző másfél-két év kormányzását, a hazugságokat és a fontos tettek halogatását, elmaradását. A botrány kirobbanása után Gyurcsány arra hivatkozott, hogy a beszéd az egész politikai elit megelőző 8-10 évére vonatkozott, később pedig szenvedélyes igazságbeszédnek nevezte. Sólyom László köztársasági elnök is megszólalt az ügyben, szerinte a beszéd, illetve, hogy „saját hazugságát összemosta az elmúlt 16 év történéseivel”, morális válságot okozott Magyarországon. A Fiatal Demokraták Szövetsége érdekeltségébe tartozó Hír tv többször lejátszotta a kiragadott mondatokat. A felvétel lejátszását heves tiltakozások követték. A Kossuth téren, a Parlament épülete előtt már 17-én este tüntetés alakult ki, amely sorozatos tiltakozásokkal folytatódott, egészen addig, amíg hónapokkal később a Parlamentet kordonokkal kerítették körül. Szeptember-október folyamán a fővárosban több alkalommal tömeges utcai megmozdulások zajlottak, melyek közül a leghevesebb a szeptember 18-19-i TV székház-ostrom, illetve az október 23-i események voltak. Az ellenzéki pártok is Gyurcsány lemondását követelték. Orbán Viktor, a legnagyobb ellenzéki párt, a Fiatal Demokraták Szövetségének elnöke 72 órás ultimátumot intézett a kormányfőhöz, de mivel Gyurcsány nem mondott le, pártja is beszállt az utcai tiltakozásba, és tüntetéssorozatba kezdett a Kossuth téren, ahol politikusok és egyéb közszereplők beszédei hangzottak el. A folyamatos tiltakozások hozzájárultak a 2006. október 1-én tartott önkormányzati választáson a Fiatal Demokraták Szövetségének győzelméhez. Jelentősen átrendezte az erőpozíciókat a fővárosi, megyei és városi közgyűlésekben és azok élén. A fővárosi és a megyei közgyűlési választáson az ellenzéki pártok és szövetségeseik a szavazatok 52,62%-át szerezték meg, szemben a kormánypártok 37,73%-os eredményével. A választás legnagyobb vesztese a Szabad Demokraták Szövetsége volt. Bár budapesti jelöltjük, Demszky Gábor a Magyar Szocialista Párt támogatásával kis szavazattöbbséggel 5-szörre ismét főpolgármester lett, elvesztették csaknem valamennyi vidéki városi polgármesteri helyüket és a fővárosban is csökkent támogatottságuk. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, október 23-án tartott megemlékezés, illetve tüntetés súlyos zavargásokba torkollott, melynek során a rendőri fellépés arányosságát sokan megkérdőjelezték. A tiltakozások ezt követően ritkultak, de még éveken át folytatódtak. A Fiatal Demokraták Szövetsége - Keresztény Demokrata Néppárt parlamenti frakciószövetség Gyurcsányt ettől kezdve „illegitim” kormányfőként kezelte, parlamenti beszédei alatt pedig – a frakcióvezetők kivételével – minden alkalommal kivonultak az ülésteremből. A tiltakozások folytatódtak, a kormány népszerűsége csökkent, majd mélypontra jutott, a koalíción belüli feszültségek is csak éleződtek, hiszen a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, Kóka János és Gyurcsány között is konfliktus alakult ki. A reformlépések olyan vitatott és népszerűtlen elemeket tartalmaztak, mint pl. a vizitdíj, vagy a felsőoktatási tandíj. Ezekkel szemben a Fiatal Demokraták Szövetsége vezette szövetség ún. "szociális" népszavazást kezdeményezett. Ennek megtartását az Alkotmánybíróság végül is engedélyezte. A 2008 tavaszán megtartott referendum eredménye lesújtó volt a kormánykoalíció számára. A növekvő ellentétek, melyeket súlyosbított a koalíciós partner által jelölt egészségügyi miniszter, Horváth Ágnes leváltása, végül újabb kormányválsághoz vezettek. Ezt követően a szocialisták kisebbségben voltak kénytelenek folytatni a kormányzást, a liberálisok már csak külső támogatók maradtak. Bár 2008 őszére a két párt közti feszültség némileg enyhült, köszönhetően részben Fodor Gábor Szabad Demokraták Szövetség-elnökké választásának, az ekkor kirobbant világgazdasági válság tovább rontotta az ország pénzügyi helyzetét. A fenyegető pénzügyi krízis orvoslására kénytelenek voltak sürgősségi IMF-hitelhez folyamodni, igen súlyos feltételekkel. Gyurcsány Ferenc mindenesetre nem kívánta tovább élezni a helyzetet, és pártja 2009. március 21-én tartott kongresszusán váratlanul "új miniszterelnök keresésére" tett javaslatot, ami tulajdonképpen a lemondását jelentette. Ezzel kezdetét vette 2002 óta tartó kormányzás, egyben a rendszerváltást követő időszak 3. kormányválsága. Gyurcsány lemondását azzal indokolta, hogy úgy érzi, személye a miniszterelnöki poszton akadályává vált a szükséges reformok keresztülvitelének és ezáltal pártja politikai sikerességének. Azt ajánlotta a kongresszusnak, hogy két héten belül találjanak egy miniszterelnök-jelöltet, majd konstruktív bizalmatlansági indítvány útján válasszák azt meg a Parlamentben. A hírre a Fiatal Demokraták Szövetsége kezdeményezte az országgyűlés feloszlatását és előrehozott választás kiírását, amit az Magyar Szocialista Párt-Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti többség elutasított. Sólyom László köztársasági elnök is új választás megtartása mellett érvelt nyilatkozatában. A konstruktív bizalmatlansági indítvány megszavazásához szükséges többség megszerzéséhez a Magyar Szocialista Párt egyeztetéseket kezdett az Szabad Demokraták Szövetségével. A Magyar Szocialista Párt jelöltje Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter lett, aki április 14-én váltotta Gyurcsányt a miniszterelnöki poszton. Habár a március 21-ei kongresszuson a szavazatok 85%-ával újraválasztották pártelnöknek, egy héttel később, 28-án erről a posztjáról is lemondott. Döntését a Magyar Szocialista Párt megyei elnökeinek találkozója után hozta meg.
Bajnai Gordon miniszterelnök-jelölti bemutatkozó beszédében március 30-án fájdalmas megszorításokat ígért annak érdekében, hogy a gazdasági válság káros hatásai a magyar gazdaságra ne mélyüljenek tovább. Az országgyűlés 2009. április 14-én 204 igen szavazattal, 8 tartózkodással, ellenszavazat nélkül választotta Magyarország miniszterelnökévé. A Fiatal Demokraták Szövetsége - és a Keresztény Demokrata Néppárt -frakció, valamint a korábban a Magyar Demokrata Fórum parlamenti képviselőcsoportjához tartozó tagok jelentős része nem szavazott. A miniszterelnöki posztot Bajnai Gordon csak a következő választásokig vállalta, nem jelöltette magát újra, aktívan nem is vett részt az országgyűlési választások kampányában. Bajnai Gordon parlamenti búcsúbeszédében hangsúlyozta: (…) „a következő tíz év mostohább körülményeket teremt számunkra, mint amilyen a válság előtti évtized volt. Az ország vezetőinek olyan korszakra kell felkészíteniük hazánkat, amikor lassabb lesz a fejlett világ növekedése, és élesebb lesz a verseny a munkahelyekért, a hitelekért, a piacokért.” Ugyanebben a beszédben elérendő célként tűzte ki az euró 2014-es bevezetését Magyarországon, valamint az oktatás és a szociális rendszer átalakítását. A Bajnai-kormány által indulásakor célként kijelölt 142 pontból 139 teljesült úgy, hogy egy sor olyan ügyet is meg kellett oldaniuk, amit a kormányzás megkezdésekor még nem ismerhettek.
Már a facebookon is elérhető az oldal: Éljen a negyedik Magyar Köztársaság!